nyárfák illegették magukat
reggel a tavasz
fürdött a tavon
pitypang nyílt a fűben
a torony körül
csókák kerengtek
riadtan ültek
a galambok
hideg szelek jöttek
eső esett
kivágtak
minden fát a téren
csak egy maradt
az is ágatlan
csönd ült az erdőn
pihent a szökőkút vize
a fűben szirmok hevertek
frissen keltem
veréb pörölt
galamb búgott a tetőn
Mi végre?
"... úgy gondoltam, hogy úgy kellene élni, valami nyomot hagyjon az ember. Nem feltétlen úgy, mint a hollywoody nagyságok, hogy kezünk lábunk nyomát valahol egy-egy fényes utca kövén ... hanem az életben magában, akár egy porontyban, akár egy újságban, akár egy versben, egy képben, bármiben, bármi olyanban ami nyom, ami megmarad. Ami marad." /czifi/
Keresés ebben a blogban
2011. július 20., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése