Nem tudom

Hol vagyok?
Nem tudom,
állítólag egy bolygón,
amelyik nem is gömbölyű,
s kering egy izzó, sárga
gömb körül.

Hol vagyok?
Nem tudom,
Csak azt tudom, hogy
véletlenek folytán,
egy a kétmillióhoz
megszülettem

Skatulyában élünk,
skatulyánk egy skatulyában,
Rendszerek, rendek, rendetlenségek.

az életből az örök kell

Valahol a nem láthatóban
van egy kút,
s a nem-láthatóhoz
van egy út.

Megkeresném,
Ha lenne, az úton
kútra lelnék, s a kútban
igazakra.

Igazak kútja,
tiszta víz,
meríthetsz vándor, ha arra jársz,
s majd szólj, ha megtaláltad
az utat, a kutat,
mert cserébe én is odaadom
az igazamat.

csak a szavakat nem tudom

Gondjaim közt gondjaim gondolkodnak,

hallhatatlan szeretnék lenni,
de meghalatnak perceim,

percekben élek, halok.

a végtelenben vagyok anyag,
az objektív valóság, mely öröktől
fogva létezik, tehát örök vagyok,
hallhatatlan, csak tudatom,
az anyag kiválasztottja él
véges határok között.

Meghalunk,
új bolygóra száll porunk,
s termékenyen izzik
földdé, vízzé, levegővé, fénnyé,
szerveződik életté.

Lényünk lénye tenni,
anyagból anyaggá lenni:
málni, foszlani,
termékenyülni,
építődni,
épülni.

Bánt hogy igazam
ily kicsi,
születni, élni, tenni,
lenni, meghalni,
Élni,
életre tanítani.