A Pátria együttes 1972-1982
Alapítók
Tagok
Barbócz Sándor
Marosi Tibor
Mátrai István
Szathmári László
Szmola Ernő
Tóth László
Iván Ildikó
Bálint Ádám
Mohos Péter
Hábel Tamás
Leszták István
Antal Zsolt
Póta György
Márton Csaba
Csordás László
Papp István
Pinczés József
Simándi János
Veres János
Bencsik László
Sarkadi Tamás
Kosztyu Zsolt
Balázs József
Szabó Géza
Dévai Zsolt
Makranci Béla
Molnár Jenő
Kovács Péter
Petrovics József
Dalok:
1 Tanmese
2 Régi barátok
3 Állomás
4 Kő
5 Túl a hegyen
6 Csendes a határ
7 Láttam maszatos kis emberkéket
8 Útszéli Boldog Margit Balladája
9 A forradalmak csirái
10 Oly szokatlan nékem
11 Eljöttem megnézni
12 Engesztelő szép üzenet
13 Gyöngy
14 Ballada
15 Kőszörnyek között
16 Március ’73
17 Lázadó
18 Jégfodrú szeles utakon
19 Miért banra a föld
20 Hosszú az úristen
21 Szárnynélküli madár
22 Város
23 Ballada
24 Boszorkány
25 Utcazenekar
26 Búcsúztató
27 Protest song
28 Vándordal
A PÁTRIA együttes
Dalos Könyve
TARTALOM
KŐSZÖRNYEK KÖZÖTT *
BALLADA *
BOSZORKÁNY *
KŐ *
VÁNDORDAL *
TANMESE *
UTCAZENEKAR *
BÚCSÚZTATÓ *
BARÁTOM *
PROTEST SONG *
LÁZADÓ *
MÁRCIUS '73 *
VÁROS *
SZÁRNYNÉLKÜLI MADÁR *
PAPIREMBER *
TÉLRE JÁR *
KORMOS VIRÁG *
SZERETEM *
MÉG ÁLMODNÁL *
JÓNÁS MENJ EL *
SÖRDAL *
MINDENNEK *
ÉJJEL *
NYÁRIDŐBEN *
ÉJFÉL FELÉ *
ÁLLOMÁS *
FORRADALMAK CSIRÁI *
MEGSZÜLETTÉL *
NAP NAP UTÁN *
HAGYD ITT A VÁROST *
VONAT *
FORDITSD MEG LÉPTED *
CSODÁK, CSAPDÁK, CSÁPOK *
TANITSD MEG *
ELBÚJNÉK MÁR *
Szerzők: Czifrák András, Szöllősi Tibor, Tilk László Géza
a debreceni Pátria együttes alapítói és társaik
1972-1982 közötti időszakban
Czifrák:
KŐSZÖRNYEK KÖZÖTT
Kőszörnyek között koromban, porban,
botolva múlik az életem,
rikoltó fékek rám vicsorognak,
azt mondják, engem féltenek,
mondd meg mit tennél, ha egyszer egy estén
nem hallanád a dalomat,
mondd meg mit tennél , ha engem keresnél
s nem hallanád a hangomat.
Nékem nem kell az utcák szerelem,
szállni akarok a felhők fölé,
köhögök prüszkölök, mert a kémények
füstöt okádnak a szeme közé.
Hunyorgó fények, neon-szirének lesnek rám a falakról,
szemembe néznek, hogy majd megigéznek,
de csókjuk lesöpröm az arcomról,
évek szaladnak álmok rohadnak,
penészvirág ül a testükre
és a bánat mint szürkehályog,
rátelepszik a szemünkre.
Nékem nem kell az utcák szerelem,
szállni akarok a felhők fölé
köhögök, prüszkölök mert a kémények
füstöt okádnak a szemem közé.
Nékünk nem kell az álmok csontja,
nékünk hús-vér valóság kell,
ha hallod a dalunk, ne csak hallgasd,
arra kérünk értsd is meg.
Czifrák:
BALLADA
Elmegyek,
mondta a fiú,
anyám ne sírj,
varázsló leszek,
felhőkkel érkezem
és egy cseppként is
eloltom a tüzet,
eloltom majd,
felhőkkel érkezem,
évek múltak,
felhő nem jött,
kiszáradtak a folyók,
nem zöldellnek a fák, a füvek
és a fiú akkor üzen,
Mama csinálj tüzet,
eloltom, majd
felhőkkel érkezem,
és tüzet rakott,
ezernyi szikra pattogott,
a felhőből csak egyetlen csepp
akart hullani,
a tűzből már csak énekét hallani,
Mama nem birok a tűzzel,
a tűz oly nagy nekem,
egyedül nem olthatom el
Czifrák:
BOSZORKÁNY
daróc ruháját tépte a szél,
hosszú haját levágták,
bőrébe bélyeget sütöttek és kővel dobálták,
szép testék, hogy égni lássák,
a tömeg az utcára ment,
átkozták, de nem látták szemében a könnyeket,
az élet rövid és igazságtalan,
elhagyták istenek, ördögök, véle senki nem maradt,
de tűz úgy ölelte, mint volt szerelmese,
s felszárította szeméből a könnyeket,
bőrének füstös illatát szétszórta a szél,
szeme színét tekintetét őrzi az ég,
(hallom)
hangját, mikor a tűz kőtől tépett húsába mart,
a világ a bűnös ő ártatlan,
kik máglyára küldték s levágatták haját,
nem feledhetik el búcsúdalát,
búcsú dalát, tűzdalát,
ma is hallom, ha fellobban a láng,
(hallom)
hangját, mikor a tűz kőtől tépett húsába mart,
a világ a bűnös ő ártatlan
Czifrák:
KŐ
ha látsz egy vándort,
aki terhét mint követ viszi,
kérdeznéd tőle miért teszi,
kérdeznéd tőle, hogy merre megy,
hiába kéred nem szólal meg
kérded nehéz-e,
próbáld meg,
úgy látod megbírod,
próbáld meg,
emeld fel válladra indulj el,
vigyázz nehogy lábadra ejtsd
ha majd úgy érzed, tovább nem bírod,
lankad a lábad, fárad karod,
levennéd válladról, de nem lehet,
mert a kő összenőtt veled
ha majd nem látod válladon
úgy érzed nincs,
egyre könnyebb lesz, úgy érzed nincs,
de bárhova vetődsz,
ott lesz veled,
mert a kő összenőtt veled
Czifrák:
VÁNDORDAL
hajnal van, kelj és indulj újra,
az örök véget nem érő útra,
siess a ködbe futó kéklő messzeségbe,
tájak vágyak álmok elébe
vándor kelj,
hosszú még az út
siess a ködbe futó kéklő messzeségbe,
dúdolj egy dalt a bolond szél fülébe,
enyhet hoz majd az éj, és ha reggel kelsz,
ne tétovázz indulj el
vándor kelj,
hosszú még az út
hajnal van, kelj, vedd botod kezedbe,
kísérjen utadon jó kedv jó szerencse,
siess a ködbe futó kéklő messzeségbe,
tájak vágyak álmok elébe
vándor kelj,
hosszú még az út
Czifrák:
TANMESE
csendben él, nem kiabál,
a világ forog, ő egy helyben áll,
igénytelen ez az egér,
néki a sajtból már egy csöpp luk is elég
nem érdekli a nagy falat,
szerzett egyet, de torkán akadt,
elég neki mit mások hagynak,
morzsákon él és boldogan,
nem strapálja magát, hisz az az egészségnek árt,
nem beszél, nem hall, nem lát
sosem cincogott csak otthon,
ha megivott pár pohárral,
ha farkára léptek, nem vinnyogott, csak állta,
s bárki bármit szórt fejére, nyugodtan maradt,
hisz a hosszú élet titka, ne ugráljunk sokat
tagadja, hogy élete csak szappanbuborék,
ha majd egy napon örökre lehunyja a szemét,
lesz majd ki azt mondja, eszméje követendő,
már eddig is sok egér példaképe ő
ez a tanmese csupán csak egy egérkéről szól,
az emberek közt nincsenek hozzá hasonlók,
de mégis, ha más lenne a vélemény,
írjatok egy jobb, egy igazabb tanmesét
Marosi - Czifrák:
UTCAZENEKAR
hogyha egyszer délután a percek lassan múlnak
és a jókedv manói messzire vonultak,
az utcán hogyha sétálsz, haver nem akad,
keresd meg az utcazenekart
az utcazenekar azért van,
jó kedved legyen,
hogyha bánatod van,
ha hallod feledd el,
és ha kedved tartja,
énekelj vele
minden délután egy kapu alatt várnak,
körülöttük mindig sokan állnak,
hogyha arra jársz hely neked is akad,
hogy hallgathasd az utcazenekart
az utcazenekar azért van,
jó kedved legyen,
hogyha bánatod van,
ha hallod feledd el,
és ha kedved tartja,
énekelj vele
itt belépőjegy nincsen, a zene ingyen van,
de azért néha körbe jár a kalap,
és ha még van pénzed, a zsebed nem üres,
nem lehetsz sóher, egy bélást dobj bele
az utcazenekar azért van,
jó kedved legyen,
hogyha bánatod van,
ha hallod feledd el,
és ha kedved tartja,
énekelj vele
Marosi - Czifrák:
BÚCSÚZTATÓ
hogyha rőt levelek futnak az utcán,
ábrándozva nézel szálló madarak után,
mert jól tudod közeleg a tél,
hóval hintett lesz minden tarka rét
ábrándozva nézel madarak után,
indulnál te is messze, hol örök tavasz vár,
de szárnyak nélkül, mondd, hová mennél,
száz határon át, hová repülnél
álmodsz mint a fűszál hólepel alatt,
álmodsz, ahogy rügyben sok virág álmodhat,
álmodj tavaszt, ha hideggel jön a tél,
s hajnalt, hogyha rád köszönt az éj
Barbócz - Czifrák:
BARÁTOM
hol harmattá lesz a vízcsepp,
barátom, ott találkozzunk,
ahol gyönggyé lesz a porszem,
barátom, ott találkozzunk
oda hív egy hang engem,
oda jöjjél el velem,
ott állok majd a hegy tetején,
lesem az utat jössz-e felém
hol simogat a bársony szél,
barátom, ott találkozzunk,
hol minden rabság véget ér,
barátom, ott találkozzunk
oda hív egy hang engem,
oda jöjjél el velem,
ott állok majd a hegy tetején,
lesem az utat jössz-e felém
hol sosem félkarú a nyár,
barátom, ott találkozzunk,
hol átölel a szabadság,
barátom, ott találkozzunk
oda hív egy hang engem,
oda jöjjél el velem,
ott állok majd a hegy tetején,
lesem az utat jössz-e felém
Szmola - Czifrák:
PROTEST SONG
sok ázott madár ült a kopasz faágakon,
fészkükben járt a szél,
csak ülnek dideregve, szárnyaszegetten,
tollaik a földön szerteszét,
a fűszálak mind a földre hajoltak,
nehéz csizmák testüket törték,
karcsú virágok mellettük hervadnak,
ha látnád hallanád hogy sir a rét
ha szemed lesz, majd látod,
ha füled lesz, majd hallod,
ha szád lesz, szólhatsz elég,
ha kezeid kinőnek, s ember lesz belőled,
talán rájössz mit tegyél
kerted virágai békében nyílnak,
de te kerítést építel,
mert jöhet akárki, történhet bármi,
de ez tiéd, ezt védened kell
künn a dühödt szél fákat csavarhat,
falaid mögül nem mozdulsz,
annyit sem tudsz, mi történik
a kerítéseden túl
ha szemed lesz, majd látod,
ha füled lesz, majd hallod,
ha szád lesz, szólhatsz elég,
ha kezeid kinőnek, s ember lesz belőled,
talán rájössz mit tegyél
Tilk:
LÁZADÓ
Kötél, karó forró ólom tornyosulnak,
Setét felhők kavarognak, komorulnak,
Júdás-kenyér társainak vacsorája,
Maga feszül, maga izzad, a hibája.
Az úton látni meggörnyedve keresztjével,
zilált hajjal, révedt szemmel gyermekével,
pusztítják, mert vére olyan mint a szikra,
Tűzzel dobbant, tüzet lobbant hamvainkra.
Jaj, jaj neki, a kötél nyakában
Jaj, jaj neki, a kötél nyakában
De sírján virágok nyílnak,
Sírján virágok nyílnak
Tilk:
MÁRCIUS '73
Hadúr, figyeld a lenyugvó napot,
gúnyos szájjal vigyorog ide a földre,
százhuszonöt éve mást láthatott,
mégsem fordult tőlünk ezért félre
Egy költő hangjait kergeti a szél,
hallod milyen halk, kósza, hideg,
égő lelkét az utcán nem leled,
hidegek a szemek, hidegek a szívek
Nézd, hadúr, én nem kérek tőled semmi mást,
vidd el tőlem lobogós lázas álmaim,
úgy tanítják nékem, álmok nincsenek,
a por itt a földön mindent betemet
a por itt a földön mindent betemet
Hadúr, figyeld a lenyugvó napot,
gúnyos szájjal vigyorog ide a földre,
százhuszonöt éve mást láthatott,
mégsem fordult tőlünk ezért félre
Egy költő hangjait kergeti a szél,
hallod milyen halk, kósza, hideg,
égő lelkét az utcán nem leled,
hidegek a szemek, hidegek a szivek
Czifrák:
VÁROS
ormótlan szürke házak, picike emberek,
féltve őrzött vágyak, tétova életek,
sápadt az este és fakó a reggel,
ilyen a város, igen a város ilyen
házak ablakában virág nyílik,
fonnyad, a kevés fénytől csak vajúdik,
álmos a reggel és fáradt az este,
ilyen a város, igen a város ilyen
kit csábit a fények mesevilága,
csodát hiába keres, itt nem talál
csak álmos szemeket és kormos szíveket,
ilyen a város, igen a város ilyen
ormótlan szürke házak, füstös kis utcák,
amerre nézel csak korom és köd száll,
észre sem veszed és már kormos lett a szived,
ilyen a város, igen a város ilyen
töröld le a kormot, hogyha szívedre szállt,
mert a szívedre még szükséged lesz
Czifrák:
SZÁRNYNÉLKÜLI MADÁR
tépetten élek a város ölén,
rongyos a szívem, de vergődöm még,
csöppnyi vagyok, növök talán,
az élet szárnynélküli madár
dzsungel a város, csapdák a házak,
a házakban emberek a nagy halra várnak,
reménykednek, hogy egyszer talán
a fény s a szerencse rájuk talál
álmokat kergetnek, babonáknak hisznek,
sokat akarnak és keveset tesznek,
élnek, halnak, isznak, esznek
és nagyritkán szeretnek
nincs itt, ki kezem megfogná, velem lenne,
hová mennem kell, vélem eljönne,
tudom, hogy van, hogy nélküle már
az élet szárnynélküli madár
Czifrák:
PAPIREMBER
istenünk egyszer egy szép nap sok nektárt ivott,
mert a nedű fejébe szállt, dolgozni nem tudott,
nem nézett a keze közé, nem tudta, hogy mit csinál,
s megalkotta a papirember piciny prototípusát
a papirember gyorsan szerzett házat, asztalt magának
papírt, tollat, tintát is vett
s hivatalnak titulálta,
az emberek köréje gyűltek,
bámulták az új csodát,
a papirember csak annyit szól,
ma nincs félfogadás
a papirember összenőtt már asztalával, székével,
a papirember hivatalában, az irodaházban éred el,
egy kezével aláír, a másikkal meg pecsétel,
ha megkened kis papírpénzzel,
munkáját gyorsan végzi el
a papirember papír szívű, papírból a lelke is,
papírt eszik reggel - este, papír az ebédje is,
a papirember asszonyának gyerekeket sem csinál,
megírja egy rendeletben, így reprodukálja magát
így a papirember mellé újabb
papirember születik,
szaporodnak gomba módra, a világot ellepik,
hej, gyerekek, mikor lesz már papírgyűjtési akció,
papíremberből a földön van már párszáz millió,
hej, gyerekek, mikor lesz már papírgyűjtési akció,
papirember nélkül élni, az lenne csak csudajó
Czifrák:
TÉLRE JÁR
már hidegen karmol a szél,
készül vízre a jégszemfödél,
ég előtt felhőtakaró,
hullni vágyik a hó
párát lehelsz ködös reggelen,
kezed fázósan zsebre teszed,
tó fodra nem hívogat,
sápadt fényű a nap
látod, eltűnt a sok falevél,
földön hevernek mind szanaszét,
az ágakon fázós verebek
félik már a telet
avar zörren, hol varjú jár,
piciny magvak pihennek már,
így alszik el majd a határ,
benne szunnyad a nyár
Szöllősi - Czifrák:
KORMOS VIRÁG
kormos virág, kormos virág, nyílik a ház oldalán,
kormos virág a ház oldalán esőre vár, esőre vár,
ki olajos szirmát lemossa, annak adja életét,
ki olajos szirmát lemossa, annak adja életét
kormos virágnak a ház oldalán, az élet sötétség,
mióta ott él a ház tövén, nem látta még a fényt,
ki a napot elhozza néki, annak adja életét,
ki a napot elhozza néki, annak adja életét
emberek rálépnek - él tovább,
piszkot szórnak rá - él tovább,
hideg van a ház tövében, fázik,
ecetszagú éjszakákon új világról álmodik
egyszer, egy reggel hervadt volt már,
fonnyadt testére hideg eső szitált,
de ha jön a tavasz és a nap fényre szólít,
helyén majd újabb virág nyílik
életünk nem más, csak egy kormos virág,
a világnyi nagy ház oldalán,
ki a napot elhozza nékünk, annak adjuk életünk,
ki a napot elhozza nékünk, annak adjuk életünk,
ki a napot elhozza nékünk, annak adjuk életünk
Szöllősi - Czifrák:
SZERETEM
szeretem a virágzó réteket,
az erdőt, az ezüst folyót,
a rügyek dalát, mikor feslenek már
s előbújnak a levelek
szeretem a csendet és a magányt,
a végtelen bolyongásokat,
az utcák dalát, mikor eső szitál,
a fények táncát a köveken
szeretem az enyhet adó szelet,
a hajnalt, harmathozót,
a napnak dalát, mikor meleget ád
a földnek s az kincset terem
Czifrák:
MÉG ÁLMODNÁL
még álmodnál,
de a hajnal jön
fény útjain
és rád köszön
az éjszakának vége már,
elfutnak színes csodák,
a hajnal s a napfény
egyedül talál
indul a nap,
Te is indulnál,
s mert nógatnak,
mozdulnál már
de csak állsz tanácstalan,
fények között egymagad,
álmaidhoz nem látsz utat
nézd merre jár,
fáradt madár,
égbolt alján
vértóra száll
az álmok újra eljönnek,
de mond, mi lesz holnap reggel,
mikor újra eltűnnek
Szöllősi - Czifrák:
JÓNÁS MENJ EL
Jónás, menj el Ninivébe, Ninivébe menj el,
prédikálj a jóság mellett,
tiszta szívvel, józan fejjel,
megáradt ott a gonoszság,
habjai az eget mossák,
Jónás, menj el, igyekezz,
Jónás, menj el, igyekezz
Jónás, menj el Ninivébe, Ninivéig meg ne állj,
ha sötét álmok riogatnak,
menj tovább, ne tétovázz,
lelkek setét sivatagja és a cethal
gyomra után,
Ninivébe el kell jutnod,
hogy a jövőért prédikálj
szólj a tengernyi mocsokról,
ringyókká vált angyalokról,
hamuvá lett nagy tüzekről,
zsebre dugott vasöklökről,
az egyenesről, hogyan görbül,
óriásról, hogyan törpül,
verejtékről, hogyan csordul,
igaz szóról, hogyan csorbul,
elferdített szép szavakról,
elfordított szép utakról,
a vörösről, ha pirosodik,
pirosról, ha fehéredik,
fehérről, ha feketedik,
már az éjről is, ha sötétedik
Jónás, menj el Ninivébe, Ninivéig meg ne állj,
legyen erőd bátran szólni,
rossz gégédből szónokolni,
míg engedi a világ, a tisztaságról prédikálj,
míg engedi a világ, a jövőért prédikálj
Czifrák:
SÖRDAL
van úgy, hogy butit, hogy öl,
van úgy, hogy segít egy sör,
van úgy, hogy minden tőle lesz szép,
van úgy, hogy egy is elég,
van úgy, hogy sok is kevés,
van úgy, hogy minden tőle lesz sötét
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz szép,
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz sötét
van úgy, hogy sokat iszol
és ingadozol
és elveszíted a fejed,
de hogyha kijózanodol,
már nem gondolkozol,
újabb korsó felé nyújtod a kezed
én nem mondom, hogy kell,
én ne mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz szép,
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz sötét
én nem reklámozom,
én nem tiltakozom,
az állam nem én vagyok,
de hogyha elgondolkozom,
hisz sörben úszik el sok szép dolog
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz szép,
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz sötét
Czifrák:
MINDENNEK
mindennek szeme van,
mindennek füle van,
vigyázz a zsebedre,
mindennek keze van
keze van a szépnek,
keze van a jónak,
keze van az éjnek,
keze van a rossznak
mindennek szeme van,
sok körmöt megnéznek,
sok körmön sok piszkot
nem vesznek észre
szeme van...
mindennek füle van, sok mindent hallanak,
még több a szép szó, melyre nem hajlanak,
mindennek arca van, legtöbbnek nem is egy,
ezért nem tudhatod, melyiket mutatja meg
mindennek lába van, vagy lába kelhet,
és ha már lába kelt, meg kell keresned,
mindennek útja van, nem minden út mérhető,
de a legtöbb úton sok minden elérhető
mindennek feje van, a fej van legfölül,
de azt nem tudhatod, mi van a fejen belül,
mindennek ára van, nem minden eladó,
sok kemény pénzért, sok minden kapható
minden dolog él, minden mozog,
mindennek szíve van és minden szív dobog,
szíve van a szépnek, szíve van a jónak,
szíve van az éjnek, de szíve nincs a rossznak
Szöllősi - Czifrák:
ÉJJEL
éjjel, mikor már a csillagok fáztak,
a házak beszélni kezdtek,
elmondtak mindent, amit csak láttak,
a csillagok némán figyeltek,
a házak mélyén emberek szuszogtak,
az utcán álmaik kerengtek
éjjel, mikor már a csillagok sírtak,
a házak dalolni kezdtek,
dalaik olyan szomorúak voltak,
a csillagok meg-megremegtek,
az emberek mindebből semmit sem tudtak,
az utcán álmaik kerengtek
éjjel, mikor már a csillagok kihunytak,
a házak némák lettek,
az utcákon újra emberek jártak,
a házak ridegen figyeltek
Czifrák:
NYÁRIDŐBEN
nyáridőben, ha van néhány napom,
mikor végre nem dolgozom,
vidáman telik a délelőtt,
csak élvezem a jó időt
nyáridőben nem sietek,
ha lehet sokat pihenek,
jól esik egy kis semmittevés,
csak élvezem a napsütést
de délután már rohanok,
mert hívnak a haverok,
hogy mindenkit vár a hangszere,
elkelne egy kis öröm-zene
Czifrák:
ÉJFÉL FELÉ
kitárta hatalmas szárnyait az éj,
szurokszín lepkeként röpült fölém,
én csak álltam és néztem neonos hímporát,
és az emberek hószín arcát,
álmok közt léptem és fáztam nagyon,
aranyos köntössel takartak a csillagok,
valaki egy bagót kért, de mert nem volt nekem,
füstölgött így törte szét csendem,
egy dalt dúdoltam, talán a szerelemről,
egy más ízű nyárról, vagy csak az életemről,
hogy Jézus sem jön, hogy segítene nékem,
hisz nincs, megtagadtam már régen
villamos rohant az úttest közepén,
toronyban az óra éjfél felé,
egy vastag combú lány állt a lámpák alatt,
s nézte tágra nyílt szemmel a kirakatokat,
árnyak nógattak, aludj, hogy holnap élj,
van még mit tenned, erőt gyűjtsél,
legnehezebb e világon az eretnek élet,
Jézus nem segít, hisz nincs,
megtagadtuk már régen
Czifrák:
ÁLLOMÁS
ha ülök az állomáson
és vonatra várok,
s az idő remény nélkül telik,
arra gondolok, elindulok gyalog,
nem várok míg a vonat megérkezik
nem érdekel mennyit lépek,
az a fontos meddig érek,
nem érdekel mennyit beszélek,
csak a szó, amit kimondok
bármerre jársz mindenki kérdez,
birokra kelhetsz millió miérttel,
hallgat a zaj beszél, a csönd
ki van elöl, hátul, lenn és fönn
solo
nézek, látok, hallok, beszélek,
tiszta szívvel élek,
míg van szavam s kezem,
emelt fejjel megyek, s mit se félek
nem érdekel mennyit lépek,
az a fontos meddig érek,
nem érdekel mennyit beszélek,
csak a szó, amit kimondok
Tilk:
FORRADALMAK CSIRÁI
sápadt a reggel és szétterül a csönd,
tán esett az éjjel keveset,
a tiszta fény a ködön át
lassan idelebben,
halk zenét dúdol a szél
bókoltak a fák, hosszú volt az árnyék,
csak a tölgyek nem hajoltak sosem,
így a tölgyek egyszer derékba törtek,
de magvaikat szétszórta a szél,
de magvaikat szétszórta a szél,
de magvaikat hordja a szél
Czifrák:
MEGSZÜLETTÉL
Megszülettél, mert így akarta
jó anyád és jó apád,
megszülettél s ordítottál,
idegen volt a világ,
karok emeltek, a fényre vittek,
kinyitottad a szemed,
s ordítottál, mert a napfény
szokatlan volt neked
hitegettek, ámítottak
tündérmesékkel,
okítóid fejed tömték
mindenféle beszéddel,
s bár felnőttél és túléltél már
jó egy-néhány iskolát,
de még mindig nem tudod,
körülötted milyen is a világ
felnőttél s most keresgéled
utak közt az utadat,
de jelzőtáblák dzsungelében
nem ismered ki magad,
óvakodj hát csapdát rejtő,
mézes-mázos szavaktól,
utadon, ah, lépni akarsz
kövektől és lábaktól
megszülettél, mert így akarta
jó anyád és jó apád,
felnőttél s már régen nincs ki
lépteidet vigyázná,
nógatod magad
tovább egyre tovább,
s a remény hajt, hogy egyszer majdcsak
mégis eljutsz valahová,
mégis eljutsz valahová,
eljutsz valahová
Czifrák:
NAP NAP UTÁN
álmos reggeleken táskáját lóbálva
munkába megy mint bárki más
villamoson buszon vagy trolin utazik
zötyögve nap nap után
álmait hideg vízbe ölte
s kávét ivott hogy friss legyen
így indul el időről időre
hétből hat reggelen
a délelőttök monoton dallama ringatja
a dél zsírszagú éttermekbe várja
nógatná a lassan múló időt
s egyre gyakrabban néz az órára
délután majd táskáját lóbálva
indul hazafelé mint bárki más
villamoson buszon vagy trolin utazik
zötyögve nap nap után
álmait már reggel elfeledte
mikor kávét ivott hogy friss legyen
komótosan egy cigarettát gyújt
hiszen már mindenre van ideje
otthon ha érkezik családja várja
s tányérban gőzölgő vacsora
este lefekvés előtt a televízió
ma már színesben is látható műsora
s ha lefeküdt míg el nem nyomja az álom
tervezgeti a holnapot
hétfőn kedden szerdán csütörtökön
pénteken szombaton
várja a vasárnapot
Simándi - Czifrák:
HAGYD ITT A VÁROST
ha utolérnek tegnapok árnyai
s nem eresztenek el
ha széljárta utcáknak dalait
autók nyelik el
ha kapualjban tágas tereken
hiába szólnak gitárok énekek
mert senki senki nem figyel
ha rémítenek robotgép-emberek
s menekülnöd kell
ha benzingőz mérgezte virágok
szerelme nem kell
ha bolyongások lázas éjjelek
töprengések tölti ki életed
mert nyugtot nyugtot sosem lelsz
ha úgy érzed hogy füvek virágok fák
között kell élned
mert pénz után loholó emberek élete
neked már nem élet
pakold össze egy csomagba mindened
mire még szükséged lehet
s menj menj az állomásra el
váltsál egy jegyet
váltsál egy jegyet mert mit lehet mást tenned
ha széttörik minden álom
válassz egy vonatot
hagyd itt a tegnapot
hagyd itt a várost
Csordás - Czifrák :
VONAT
csomagod összekészítetted
jegyedet már rég megvetted
a vonat is az állomáson áll
a szemafor váltana már
de Te még a peronon sétálsz
itt az ideje hogy felszállj
mozdulj ne tétovázz
mond meg mi az mire rég vársz
mozdulj ne tétovázz
csak az utazhat aki felszáll
mozdulj ne tétovázz
mond meg mi az mire vársz
mozdulj ne tétovázz
az élet-vonat indul már
barátaid mind meséltek
s míg hallgattad a meséket
Te is új tájakon jártál
azt mondták nem értheted meg
ha sosem próbálod meg
a percek is nógattak már
mozdulj...
kattogó kerekek visznek
mint szélvész repítenek
álmaid tájai felé
múlt képei ködbe vesznek
kitárul az ismeretlen
vár sok csodás felfedezés
Simándi - Czifrák:
FORDITSD MEG LÉPTED
hagyd el nyugalmas otthonod
szólított egy ismeretlen hang
indultál úttalan utakon
érezted nincs mi riaszthat
elmaradtak erdeid rétjeid
völgynek rohanó patakok
nem állítottak meg álmok rémképei
csak mentél úttalan utakon
Pedig
hányan mondták fordítsd meg lépted
nem szabad a városban élned
a város egy húsdaráló, meglátod elvarázsol
Te is majd gépember leszel
megkerestek hervadó virágok
kiknek mosolya pénzzé vált
régen csodákról éneklő madarak
kiknek torkában most némaság
emberek kiknek szíve pénztárgép
szemükben szavukban méreg
félig birkaként bégetők
de nem riaszthattak téged
Pedig...
megállított végül egy ember
ki a városból indult el
de ő is hiába sorolta intelmeit
füled mellett engedted el
elmaradtak erdeid rétjeid
völgynek rohanó patakok
nem állítottak meg álmok rémképei
csak mentél úttalan utakon
Pedig...
Czifrák:
CSODÁK, CSAPDÁK, CSÁPOK
azt mondtad hogy útnak indulsz mert unod már
hazug emberek és városok zaját
emlékszem azt is mondtad egy nap útra kélsz
mikor már tudsz minden /minden / varázsigét
hívtál hogy menjek véled de a messzi város
millió csodával csábított magához
elváltunk és elindultunk ketten két felé
én a városban s Te keresni a varázsigét
én érkeztem és bámultam s nem értettem még
miért árnyakról meséltél nem láttam csak fényt
és nem törődtem mire intett szavad
millió csapdára sohasem /sohasem / gondoltam
éldegéltem ábrándozva és sodródva
s nem figyeltem a köröttem élő fura pókokra
mire észrevettem árnyékokból szőtt fonalaik
elzárták már mind útjaim
és már mennék véled de a polip-város
millió csapdával szorít már magához
Czifrák:
TANITSD MEG
széljárta utcákon szóljon a dal
tágas nagy tereken és kapualjakban
reggelek esték nappalok éjszakák
falak és hegyek visszhangozzák
s Te ki ismersz minden mesét
minden csodás varázsigét
jöjj el jöjj el közénk
tanítsd meg a füveket hogy fák legyenek
a virágokat hogy tövisek
a fákat hogy kőből legyen törzsük
taníts meg minket hogy folyók legyünk
s ha látja hömpölygő víztengerünk
minden gát rettegjen tőlünk
Czifrák:
ELBÚJNÉK MÁR
elbújnék már
záporok hűs cseppjében
elbújnék már
f0szállban porszemekben
elbújnék már
kedvesem szép szemében
elbújnék már
testének melegében
elfutnék már
rohanva erdők avarjában
és tiporva mezők sok szép virágjában
eltűnnék már
mint kémények füstje
mint villanó fény
és lebegnék könnyedén
A PÁTRIA együttes
Dalos Könyve
TARTALOM
KŐSZÖRNYEK KÖZÖTT *
BALLADA *
BOSZORKÁNY *
KŐ *
VÁNDORDAL *
TANMESE *
UTCAZENEKAR *
BÚCSÚZTATÓ *
BARÁTOM *
PROTEST SONG *
LÁZADÓ *
MÁRCIUS '73 *
VÁROS *
SZÁRNYNÉLKÜLI MADÁR *
PAPIREMBER *
TÉLRE JÁR *
KORMOS VIRÁG *
SZERETEM *
MÉG ÁLMODNÁL *
JÓNÁS MENJ EL *
SÖRDAL *
MINDENNEK *
ÉJJEL *
NYÁRIDŐBEN *
ÉJFÉL FELÉ *
ÁLLOMÁS *
FORRADALMAK CSIRÁI *
MEGSZÜLETTÉL *
NAP NAP UTÁN *
HAGYD ITT A VÁROST *
VONAT *
FORDITSD MEG LÉPTED *
CSODÁK, CSAPDÁK, CSÁPOK *
TANITSD MEG *
ELBÚJNÉK MÁR *
Szerzők: Czifrák András, Szöllősi Tibor, Tilk László Géza
a debreceni Pátria együttes alapítói és társaik
1972-1982 közötti időszakban
Czifrák:
KŐSZÖRNYEK KÖZÖTT
Kőszörnyek között koromban, porban,
botolva múlik az életem,
rikoltó fékek rám vicsorognak,
azt mondják, engem féltenek,
mondd meg mit tennél, ha egyszer egy estén
nem hallanád a dalomat,
mondd meg mit tennél , ha engem keresnél
s nem hallanád a hangomat.
Nékem nem kell az utcák szerelem,
szállni akarok a felhők fölé,
köhögök prüszkölök, mert a kémények
füstöt okádnak a szeme közé.
Hunyorgó fények, neon-szirének lesnek rám a falakról,
szemembe néznek, hogy majd megigéznek,
de csókjuk lesöpröm az arcomról,
évek szaladnak álmok rohadnak,
penészvirág ül a testükre
és a bánat mint szürkehályog,
rátelepszik a szemünkre.
Nékem nem kell az utcák szerelem,
szállni akarok a felhők fölé
köhögök, prüszkölök mert a kémények
füstöt okádnak a szemem közé.
Nékünk nem kell az álmok csontja,
nékünk hús-vér valóság kell,
ha hallod a dalunk, ne csak hallgasd,
arra kérünk értsd is meg.
Czifrák:
BALLADA
Elmegyek,
mondta a fiú,
anyám ne sírj,
varázsló leszek,
felhőkkel érkezem
és egy cseppként is
eloltom a tüzet,
eloltom majd,
felhőkkel érkezem,
évek múltak,
felhő nem jött,
kiszáradtak a folyók,
nem zöldellnek a fák, a füvek
és a fiú akkor üzen,
Mama csinálj tüzet,
eloltom, majd
felhőkkel érkezem,
és tüzet rakott,
ezernyi szikra pattogott,
a felhőből csak egyetlen csepp
akart hullani,
a tűzből már csak énekét hallani,
Mama nem birok a tűzzel,
a tűz oly nagy nekem,
egyedül nem olthatom el
Czifrák:
BOSZORKÁNY
daróc ruháját tépte a szél,
hosszú haját levágták,
bőrébe bélyeget sütöttek és kővel dobálták,
szép testék, hogy égni lássák,
a tömeg az utcára ment,
átkozták, de nem látták szemében a könnyeket,
az élet rövid és igazságtalan,
elhagyták istenek, ördögök, véle senki nem maradt,
de tűz úgy ölelte, mint volt szerelmese,
s felszárította szeméből a könnyeket,
bőrének füstös illatát szétszórta a szél,
szeme színét tekintetét őrzi az ég,
(hallom)
hangját, mikor a tűz kőtől tépett húsába mart,
a világ a bűnös ő ártatlan,
kik máglyára küldték s levágatták haját,
nem feledhetik el búcsúdalát,
búcsú dalát, tűzdalát,
ma is hallom, ha fellobban a láng,
(hallom)
hangját, mikor a tűz kőtől tépett húsába mart,
a világ a bűnös ő ártatlan
Czifrák:
KŐ
ha látsz egy vándort,
aki terhét mint követ viszi,
kérdeznéd tőle miért teszi,
kérdeznéd tőle, hogy merre megy,
hiába kéred nem szólal meg
kérded nehéz-e,
próbáld meg,
úgy látod megbírod,
próbáld meg,
emeld fel válladra indulj el,
vigyázz nehogy lábadra ejtsd
ha majd úgy érzed, tovább nem bírod,
lankad a lábad, fárad karod,
levennéd válladról, de nem lehet,
mert a kő összenőtt veled
ha majd nem látod válladon
úgy érzed nincs,
egyre könnyebb lesz, úgy érzed nincs,
de bárhova vetődsz,
ott lesz veled,
mert a kő összenőtt veled
Czifrák:
VÁNDORDAL
hajnal van, kelj és indulj újra,
az örök véget nem érő útra,
siess a ködbe futó kéklő messzeségbe,
tájak vágyak álmok elébe
vándor kelj,
hosszú még az út
siess a ködbe futó kéklő messzeségbe,
dúdolj egy dalt a bolond szél fülébe,
enyhet hoz majd az éj, és ha reggel kelsz,
ne tétovázz indulj el
vándor kelj,
hosszú még az út
hajnal van, kelj, vedd botod kezedbe,
kísérjen utadon jó kedv jó szerencse,
siess a ködbe futó kéklő messzeségbe,
tájak vágyak álmok elébe
vándor kelj,
hosszú még az út
Czifrák:
TANMESE
csendben él, nem kiabál,
a világ forog, ő egy helyben áll,
igénytelen ez az egér,
néki a sajtból már egy csöpp luk is elég
nem érdekli a nagy falat,
szerzett egyet, de torkán akadt,
elég neki mit mások hagynak,
morzsákon él és boldogan,
nem strapálja magát, hisz az az egészségnek árt,
nem beszél, nem hall, nem lát
sosem cincogott csak otthon,
ha megivott pár pohárral,
ha farkára léptek, nem vinnyogott, csak állta,
s bárki bármit szórt fejére, nyugodtan maradt,
hisz a hosszú élet titka, ne ugráljunk sokat
tagadja, hogy élete csak szappanbuborék,
ha majd egy napon örökre lehunyja a szemét,
lesz majd ki azt mondja, eszméje követendő,
már eddig is sok egér példaképe ő
ez a tanmese csupán csak egy egérkéről szól,
az emberek közt nincsenek hozzá hasonlók,
de mégis, ha más lenne a vélemény,
írjatok egy jobb, egy igazabb tanmesét
Marosi - Czifrák:
UTCAZENEKAR
hogyha egyszer délután a percek lassan múlnak
és a jókedv manói messzire vonultak,
az utcán hogyha sétálsz, haver nem akad,
keresd meg az utcazenekart
az utcazenekar azért van,
jó kedved legyen,
hogyha bánatod van,
ha hallod feledd el,
és ha kedved tartja,
énekelj vele
minden délután egy kapu alatt várnak,
körülöttük mindig sokan állnak,
hogyha arra jársz hely neked is akad,
hogy hallgathasd az utcazenekart
az utcazenekar azért van,
jó kedved legyen,
hogyha bánatod van,
ha hallod feledd el,
és ha kedved tartja,
énekelj vele
itt belépőjegy nincsen, a zene ingyen van,
de azért néha körbe jár a kalap,
és ha még van pénzed, a zsebed nem üres,
nem lehetsz sóher, egy bélást dobj bele
az utcazenekar azért van,
jó kedved legyen,
hogyha bánatod van,
ha hallod feledd el,
és ha kedved tartja,
énekelj vele
Marosi - Czifrák:
BÚCSÚZTATÓ
hogyha rőt levelek futnak az utcán,
ábrándozva nézel szálló madarak után,
mert jól tudod közeleg a tél,
hóval hintett lesz minden tarka rét
ábrándozva nézel madarak után,
indulnál te is messze, hol örök tavasz vár,
de szárnyak nélkül, mondd, hová mennél,
száz határon át, hová repülnél
álmodsz mint a fűszál hólepel alatt,
álmodsz, ahogy rügyben sok virág álmodhat,
álmodj tavaszt, ha hideggel jön a tél,
s hajnalt, hogyha rád köszönt az éj
Barbócz - Czifrák:
BARÁTOM
hol harmattá lesz a vízcsepp,
barátom, ott találkozzunk,
ahol gyönggyé lesz a porszem,
barátom, ott találkozzunk
oda hív egy hang engem,
oda jöjjél el velem,
ott állok majd a hegy tetején,
lesem az utat jössz-e felém
hol simogat a bársony szél,
barátom, ott találkozzunk,
hol minden rabság véget ér,
barátom, ott találkozzunk
oda hív egy hang engem,
oda jöjjél el velem,
ott állok majd a hegy tetején,
lesem az utat jössz-e felém
hol sosem félkarú a nyár,
barátom, ott találkozzunk,
hol átölel a szabadság,
barátom, ott találkozzunk
oda hív egy hang engem,
oda jöjjél el velem,
ott állok majd a hegy tetején,
lesem az utat jössz-e felém
Szmola - Czifrák:
PROTEST SONG
sok ázott madár ült a kopasz faágakon,
fészkükben járt a szél,
csak ülnek dideregve, szárnyaszegetten,
tollaik a földön szerteszét,
a fűszálak mind a földre hajoltak,
nehéz csizmák testüket törték,
karcsú virágok mellettük hervadnak,
ha látnád hallanád hogy sir a rét
ha szemed lesz, majd látod,
ha füled lesz, majd hallod,
ha szád lesz, szólhatsz elég,
ha kezeid kinőnek, s ember lesz belőled,
talán rájössz mit tegyél
kerted virágai békében nyílnak,
de te kerítést építel,
mert jöhet akárki, történhet bármi,
de ez tiéd, ezt védened kell
künn a dühödt szél fákat csavarhat,
falaid mögül nem mozdulsz,
annyit sem tudsz, mi történik
a kerítéseden túl
ha szemed lesz, majd látod,
ha füled lesz, majd hallod,
ha szád lesz, szólhatsz elég,
ha kezeid kinőnek, s ember lesz belőled,
talán rájössz mit tegyél
Tilk:
LÁZADÓ
Kötél, karó forró ólom tornyosulnak,
Setét felhők kavarognak, komorulnak,
Júdás-kenyér társainak vacsorája,
Maga feszül, maga izzad, a hibája.
Az úton látni meggörnyedve keresztjével,
zilált hajjal, révedt szemmel gyermekével,
pusztítják, mert vére olyan mint a szikra,
Tűzzel dobbant, tüzet lobbant hamvainkra.
Jaj, jaj neki, a kötél nyakában
Jaj, jaj neki, a kötél nyakában
De sírján virágok nyílnak,
Sírján virágok nyílnak
Tilk:
MÁRCIUS '73
Hadúr, figyeld a lenyugvó napot,
gúnyos szájjal vigyorog ide a földre,
százhuszonöt éve mást láthatott,
mégsem fordult tőlünk ezért félre
Egy költő hangjait kergeti a szél,
hallod milyen halk, kósza, hideg,
égő lelkét az utcán nem leled,
hidegek a szemek, hidegek a szívek
Nézd, hadúr, én nem kérek tőled semmi mást,
vidd el tőlem lobogós lázas álmaim,
úgy tanítják nékem, álmok nincsenek,
a por itt a földön mindent betemet
a por itt a földön mindent betemet
Hadúr, figyeld a lenyugvó napot,
gúnyos szájjal vigyorog ide a földre,
százhuszonöt éve mást láthatott,
mégsem fordult tőlünk ezért félre
Egy költő hangjait kergeti a szél,
hallod milyen halk, kósza, hideg,
égő lelkét az utcán nem leled,
hidegek a szemek, hidegek a szivek
Czifrák:
VÁROS
ormótlan szürke házak, picike emberek,
féltve őrzött vágyak, tétova életek,
sápadt az este és fakó a reggel,
ilyen a város, igen a város ilyen
házak ablakában virág nyílik,
fonnyad, a kevés fénytől csak vajúdik,
álmos a reggel és fáradt az este,
ilyen a város, igen a város ilyen
kit csábit a fények mesevilága,
csodát hiába keres, itt nem talál
csak álmos szemeket és kormos szíveket,
ilyen a város, igen a város ilyen
ormótlan szürke házak, füstös kis utcák,
amerre nézel csak korom és köd száll,
észre sem veszed és már kormos lett a szived,
ilyen a város, igen a város ilyen
töröld le a kormot, hogyha szívedre szállt,
mert a szívedre még szükséged lesz
Czifrák:
SZÁRNYNÉLKÜLI MADÁR
tépetten élek a város ölén,
rongyos a szívem, de vergődöm még,
csöppnyi vagyok, növök talán,
az élet szárnynélküli madár
dzsungel a város, csapdák a házak,
a házakban emberek a nagy halra várnak,
reménykednek, hogy egyszer talán
a fény s a szerencse rájuk talál
álmokat kergetnek, babonáknak hisznek,
sokat akarnak és keveset tesznek,
élnek, halnak, isznak, esznek
és nagyritkán szeretnek
nincs itt, ki kezem megfogná, velem lenne,
hová mennem kell, vélem eljönne,
tudom, hogy van, hogy nélküle már
az élet szárnynélküli madár
Czifrák:
PAPIREMBER
istenünk egyszer egy szép nap sok nektárt ivott,
mert a nedű fejébe szállt, dolgozni nem tudott,
nem nézett a keze közé, nem tudta, hogy mit csinál,
s megalkotta a papirember piciny prototípusát
a papirember gyorsan szerzett házat, asztalt magának
papírt, tollat, tintát is vett
s hivatalnak titulálta,
az emberek köréje gyűltek,
bámulták az új csodát,
a papirember csak annyit szól,
ma nincs félfogadás
a papirember összenőtt már asztalával, székével,
a papirember hivatalában, az irodaházban éred el,
egy kezével aláír, a másikkal meg pecsétel,
ha megkened kis papírpénzzel,
munkáját gyorsan végzi el
a papirember papír szívű, papírból a lelke is,
papírt eszik reggel - este, papír az ebédje is,
a papirember asszonyának gyerekeket sem csinál,
megírja egy rendeletben, így reprodukálja magát
így a papirember mellé újabb
papirember születik,
szaporodnak gomba módra, a világot ellepik,
hej, gyerekek, mikor lesz már papírgyűjtési akció,
papíremberből a földön van már párszáz millió,
hej, gyerekek, mikor lesz már papírgyűjtési akció,
papirember nélkül élni, az lenne csak csudajó
Czifrák:
TÉLRE JÁR
már hidegen karmol a szél,
készül vízre a jégszemfödél,
ég előtt felhőtakaró,
hullni vágyik a hó
párát lehelsz ködös reggelen,
kezed fázósan zsebre teszed,
tó fodra nem hívogat,
sápadt fényű a nap
látod, eltűnt a sok falevél,
földön hevernek mind szanaszét,
az ágakon fázós verebek
félik már a telet
avar zörren, hol varjú jár,
piciny magvak pihennek már,
így alszik el majd a határ,
benne szunnyad a nyár
Szöllősi - Czifrák:
KORMOS VIRÁG
kormos virág, kormos virág, nyílik a ház oldalán,
kormos virág a ház oldalán esőre vár, esőre vár,
ki olajos szirmát lemossa, annak adja életét,
ki olajos szirmát lemossa, annak adja életét
kormos virágnak a ház oldalán, az élet sötétség,
mióta ott él a ház tövén, nem látta még a fényt,
ki a napot elhozza néki, annak adja életét,
ki a napot elhozza néki, annak adja életét
emberek rálépnek - él tovább,
piszkot szórnak rá - él tovább,
hideg van a ház tövében, fázik,
ecetszagú éjszakákon új világról álmodik
egyszer, egy reggel hervadt volt már,
fonnyadt testére hideg eső szitált,
de ha jön a tavasz és a nap fényre szólít,
helyén majd újabb virág nyílik
életünk nem más, csak egy kormos virág,
a világnyi nagy ház oldalán,
ki a napot elhozza nékünk, annak adjuk életünk,
ki a napot elhozza nékünk, annak adjuk életünk,
ki a napot elhozza nékünk, annak adjuk életünk
Szöllősi - Czifrák:
SZERETEM
szeretem a virágzó réteket,
az erdőt, az ezüst folyót,
a rügyek dalát, mikor feslenek már
s előbújnak a levelek
szeretem a csendet és a magányt,
a végtelen bolyongásokat,
az utcák dalát, mikor eső szitál,
a fények táncát a köveken
szeretem az enyhet adó szelet,
a hajnalt, harmathozót,
a napnak dalát, mikor meleget ád
a földnek s az kincset terem
Czifrák:
MÉG ÁLMODNÁL
még álmodnál,
de a hajnal jön
fény útjain
és rád köszön
az éjszakának vége már,
elfutnak színes csodák,
a hajnal s a napfény
egyedül talál
indul a nap,
Te is indulnál,
s mert nógatnak,
mozdulnál már
de csak állsz tanácstalan,
fények között egymagad,
álmaidhoz nem látsz utat
nézd merre jár,
fáradt madár,
égbolt alján
vértóra száll
az álmok újra eljönnek,
de mond, mi lesz holnap reggel,
mikor újra eltűnnek
Szöllősi - Czifrák:
JÓNÁS MENJ EL
Jónás, menj el Ninivébe, Ninivébe menj el,
prédikálj a jóság mellett,
tiszta szívvel, józan fejjel,
megáradt ott a gonoszság,
habjai az eget mossák,
Jónás, menj el, igyekezz,
Jónás, menj el, igyekezz
Jónás, menj el Ninivébe, Ninivéig meg ne állj,
ha sötét álmok riogatnak,
menj tovább, ne tétovázz,
lelkek setét sivatagja és a cethal
gyomra után,
Ninivébe el kell jutnod,
hogy a jövőért prédikálj
szólj a tengernyi mocsokról,
ringyókká vált angyalokról,
hamuvá lett nagy tüzekről,
zsebre dugott vasöklökről,
az egyenesről, hogyan görbül,
óriásról, hogyan törpül,
verejtékről, hogyan csordul,
igaz szóról, hogyan csorbul,
elferdített szép szavakról,
elfordított szép utakról,
a vörösről, ha pirosodik,
pirosról, ha fehéredik,
fehérről, ha feketedik,
már az éjről is, ha sötétedik
Jónás, menj el Ninivébe, Ninivéig meg ne állj,
legyen erőd bátran szólni,
rossz gégédből szónokolni,
míg engedi a világ, a tisztaságról prédikálj,
míg engedi a világ, a jövőért prédikálj
Czifrák:
SÖRDAL
van úgy, hogy butit, hogy öl,
van úgy, hogy segít egy sör,
van úgy, hogy minden tőle lesz szép,
van úgy, hogy egy is elég,
van úgy, hogy sok is kevés,
van úgy, hogy minden tőle lesz sötét
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz szép,
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz sötét
van úgy, hogy sokat iszol
és ingadozol
és elveszíted a fejed,
de hogyha kijózanodol,
már nem gondolkozol,
újabb korsó felé nyújtod a kezed
én nem mondom, hogy kell,
én ne mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz szép,
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz sötét
én nem reklámozom,
én nem tiltakozom,
az állam nem én vagyok,
de hogyha elgondolkozom,
hisz sörben úszik el sok szép dolog
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz szép,
én nem mondom, hogy kell,
én nem mondom, hogy nem,
lehet, hogy minden tőle lesz sötét
Czifrák:
MINDENNEK
mindennek szeme van,
mindennek füle van,
vigyázz a zsebedre,
mindennek keze van
keze van a szépnek,
keze van a jónak,
keze van az éjnek,
keze van a rossznak
mindennek szeme van,
sok körmöt megnéznek,
sok körmön sok piszkot
nem vesznek észre
szeme van...
mindennek füle van, sok mindent hallanak,
még több a szép szó, melyre nem hajlanak,
mindennek arca van, legtöbbnek nem is egy,
ezért nem tudhatod, melyiket mutatja meg
mindennek lába van, vagy lába kelhet,
és ha már lába kelt, meg kell keresned,
mindennek útja van, nem minden út mérhető,
de a legtöbb úton sok minden elérhető
mindennek feje van, a fej van legfölül,
de azt nem tudhatod, mi van a fejen belül,
mindennek ára van, nem minden eladó,
sok kemény pénzért, sok minden kapható
minden dolog él, minden mozog,
mindennek szíve van és minden szív dobog,
szíve van a szépnek, szíve van a jónak,
szíve van az éjnek, de szíve nincs a rossznak
Szöllősi - Czifrák:
ÉJJEL
éjjel, mikor már a csillagok fáztak,
a házak beszélni kezdtek,
elmondtak mindent, amit csak láttak,
a csillagok némán figyeltek,
a házak mélyén emberek szuszogtak,
az utcán álmaik kerengtek
éjjel, mikor már a csillagok sírtak,
a házak dalolni kezdtek,
dalaik olyan szomorúak voltak,
a csillagok meg-megremegtek,
az emberek mindebből semmit sem tudtak,
az utcán álmaik kerengtek
éjjel, mikor már a csillagok kihunytak,
a házak némák lettek,
az utcákon újra emberek jártak,
a házak ridegen figyeltek
Czifrák:
NYÁRIDŐBEN
nyáridőben, ha van néhány napom,
mikor végre nem dolgozom,
vidáman telik a délelőtt,
csak élvezem a jó időt
nyáridőben nem sietek,
ha lehet sokat pihenek,
jól esik egy kis semmittevés,
csak élvezem a napsütést
de délután már rohanok,
mert hívnak a haverok,
hogy mindenkit vár a hangszere,
elkelne egy kis öröm-zene
Czifrák:
ÉJFÉL FELÉ
kitárta hatalmas szárnyait az éj,
szurokszín lepkeként röpült fölém,
én csak álltam és néztem neonos hímporát,
és az emberek hószín arcát,
álmok közt léptem és fáztam nagyon,
aranyos köntössel takartak a csillagok,
valaki egy bagót kért, de mert nem volt nekem,
füstölgött így törte szét csendem,
egy dalt dúdoltam, talán a szerelemről,
egy más ízű nyárról, vagy csak az életemről,
hogy Jézus sem jön, hogy segítene nékem,
hisz nincs, megtagadtam már régen
villamos rohant az úttest közepén,
toronyban az óra éjfél felé,
egy vastag combú lány állt a lámpák alatt,
s nézte tágra nyílt szemmel a kirakatokat,
árnyak nógattak, aludj, hogy holnap élj,
van még mit tenned, erőt gyűjtsél,
legnehezebb e világon az eretnek élet,
Jézus nem segít, hisz nincs,
megtagadtuk már régen
Czifrák:
ÁLLOMÁS
ha ülök az állomáson
és vonatra várok,
s az idő remény nélkül telik,
arra gondolok, elindulok gyalog,
nem várok míg a vonat megérkezik
nem érdekel mennyit lépek,
az a fontos meddig érek,
nem érdekel mennyit beszélek,
csak a szó, amit kimondok
bármerre jársz mindenki kérdez,
birokra kelhetsz millió miérttel,
hallgat a zaj beszél, a csönd
ki van elöl, hátul, lenn és fönn
solo
nézek, látok, hallok, beszélek,
tiszta szívvel élek,
míg van szavam s kezem,
emelt fejjel megyek, s mit se félek
nem érdekel mennyit lépek,
az a fontos meddig érek,
nem érdekel mennyit beszélek,
csak a szó, amit kimondok
Tilk:
FORRADALMAK CSIRÁI
sápadt a reggel és szétterül a csönd,
tán esett az éjjel keveset,
a tiszta fény a ködön át
lassan idelebben,
halk zenét dúdol a szél
bókoltak a fák, hosszú volt az árnyék,
csak a tölgyek nem hajoltak sosem,
így a tölgyek egyszer derékba törtek,
de magvaikat szétszórta a szél,
de magvaikat szétszórta a szél,
de magvaikat hordja a szél
Czifrák:
MEGSZÜLETTÉL
Megszülettél, mert így akarta
jó anyád és jó apád,
megszülettél s ordítottál,
idegen volt a világ,
karok emeltek, a fényre vittek,
kinyitottad a szemed,
s ordítottál, mert a napfény
szokatlan volt neked
hitegettek, ámítottak
tündérmesékkel,
okítóid fejed tömték
mindenféle beszéddel,
s bár felnőttél és túléltél már
jó egy-néhány iskolát,
de még mindig nem tudod,
körülötted milyen is a világ
felnőttél s most keresgéled
utak közt az utadat,
de jelzőtáblák dzsungelében
nem ismered ki magad,
óvakodj hát csapdát rejtő,
mézes-mázos szavaktól,
utadon, ah, lépni akarsz
kövektől és lábaktól
megszülettél, mert így akarta
jó anyád és jó apád,
felnőttél s már régen nincs ki
lépteidet vigyázná,
nógatod magad
tovább egyre tovább,
s a remény hajt, hogy egyszer majdcsak
mégis eljutsz valahová,
mégis eljutsz valahová,
eljutsz valahová
Czifrák:
NAP NAP UTÁN
álmos reggeleken táskáját lóbálva
munkába megy mint bárki más
villamoson buszon vagy trolin utazik
zötyögve nap nap után
álmait hideg vízbe ölte
s kávét ivott hogy friss legyen
így indul el időről időre
hétből hat reggelen
a délelőttök monoton dallama ringatja
a dél zsírszagú éttermekbe várja
nógatná a lassan múló időt
s egyre gyakrabban néz az órára
délután majd táskáját lóbálva
indul hazafelé mint bárki más
villamoson buszon vagy trolin utazik
zötyögve nap nap után
álmait már reggel elfeledte
mikor kávét ivott hogy friss legyen
komótosan egy cigarettát gyújt
hiszen már mindenre van ideje
otthon ha érkezik családja várja
s tányérban gőzölgő vacsora
este lefekvés előtt a televízió
ma már színesben is látható műsora
s ha lefeküdt míg el nem nyomja az álom
tervezgeti a holnapot
hétfőn kedden szerdán csütörtökön
pénteken szombaton
várja a vasárnapot
Simándi - Czifrák:
HAGYD ITT A VÁROST
ha utolérnek tegnapok árnyai
s nem eresztenek el
ha széljárta utcáknak dalait
autók nyelik el
ha kapualjban tágas tereken
hiába szólnak gitárok énekek
mert senki senki nem figyel
ha rémítenek robotgép-emberek
s menekülnöd kell
ha benzingőz mérgezte virágok
szerelme nem kell
ha bolyongások lázas éjjelek
töprengések tölti ki életed
mert nyugtot nyugtot sosem lelsz
ha úgy érzed hogy füvek virágok fák
között kell élned
mert pénz után loholó emberek élete
neked már nem élet
pakold össze egy csomagba mindened
mire még szükséged lehet
s menj menj az állomásra el
váltsál egy jegyet
váltsál egy jegyet mert mit lehet mást tenned
ha széttörik minden álom
válassz egy vonatot
hagyd itt a tegnapot
hagyd itt a várost
Csordás - Czifrák :
VONAT
csomagod összekészítetted
jegyedet már rég megvetted
a vonat is az állomáson áll
a szemafor váltana már
de Te még a peronon sétálsz
itt az ideje hogy felszállj
mozdulj ne tétovázz
mond meg mi az mire rég vársz
mozdulj ne tétovázz
csak az utazhat aki felszáll
mozdulj ne tétovázz
mond meg mi az mire vársz
mozdulj ne tétovázz
az élet-vonat indul már
barátaid mind meséltek
s míg hallgattad a meséket
Te is új tájakon jártál
azt mondták nem értheted meg
ha sosem próbálod meg
a percek is nógattak már
mozdulj...
kattogó kerekek visznek
mint szélvész repítenek
álmaid tájai felé
múlt képei ködbe vesznek
kitárul az ismeretlen
vár sok csodás felfedezés
Simándi - Czifrák:
FORDITSD MEG LÉPTED
hagyd el nyugalmas otthonod
szólított egy ismeretlen hang
indultál úttalan utakon
érezted nincs mi riaszthat
elmaradtak erdeid rétjeid
völgynek rohanó patakok
nem állítottak meg álmok rémképei
csak mentél úttalan utakon
Pedig
hányan mondták fordítsd meg lépted
nem szabad a városban élned
a város egy húsdaráló, meglátod elvarázsol
Te is majd gépember leszel
megkerestek hervadó virágok
kiknek mosolya pénzzé vált
régen csodákról éneklő madarak
kiknek torkában most némaság
emberek kiknek szíve pénztárgép
szemükben szavukban méreg
félig birkaként bégetők
de nem riaszthattak téged
Pedig...
megállított végül egy ember
ki a városból indult el
de ő is hiába sorolta intelmeit
füled mellett engedted el
elmaradtak erdeid rétjeid
völgynek rohanó patakok
nem állítottak meg álmok rémképei
csak mentél úttalan utakon
Pedig...
Czifrák:
CSODÁK, CSAPDÁK, CSÁPOK
azt mondtad hogy útnak indulsz mert unod már
hazug emberek és városok zaját
emlékszem azt is mondtad egy nap útra kélsz
mikor már tudsz minden /minden / varázsigét
hívtál hogy menjek véled de a messzi város
millió csodával csábított magához
elváltunk és elindultunk ketten két felé
én a városban s Te keresni a varázsigét
én érkeztem és bámultam s nem értettem még
miért árnyakról meséltél nem láttam csak fényt
és nem törődtem mire intett szavad
millió csapdára sohasem /sohasem / gondoltam
éldegéltem ábrándozva és sodródva
s nem figyeltem a köröttem élő fura pókokra
mire észrevettem árnyékokból szőtt fonalaik
elzárták már mind útjaim
és már mennék véled de a polip-város
millió csapdával szorít már magához
Czifrák:
TANITSD MEG
széljárta utcákon szóljon a dal
tágas nagy tereken és kapualjakban
reggelek esték nappalok éjszakák
falak és hegyek visszhangozzák
s Te ki ismersz minden mesét
minden csodás varázsigét
jöjj el jöjj el közénk
tanítsd meg a füveket hogy fák legyenek
a virágokat hogy tövisek
a fákat hogy kőből legyen törzsük
taníts meg minket hogy folyók legyünk
s ha látja hömpölygő víztengerünk
minden gát rettegjen tőlünk
Czifrák:
ELBÚJNÉK MÁR
elbújnék már
záporok hűs cseppjében
elbújnék már
f0szállban porszemekben
elbújnék már
kedvesem szép szemében
elbújnék már
testének melegében
elfutnék már
rohanva erdők avarjában
és tiporva mezők sok szép virágjában
eltűnnék már
mint kémények füstje
mint villanó fény
és lebegnék könnyedén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése