Mi végre?

"... úgy gondoltam, hogy úgy kellene élni, valami nyomot hagyjon az ember. Nem feltétlen úgy, mint a hollywoody nagyságok, hogy kezünk lábunk nyomát valahol egy-egy fényes utca kövén ... hanem az életben magában, akár egy porontyban, akár egy újságban, akár egy versben, egy képben, bármiben, bármi olyanban ami nyom, ami megmarad. Ami marad." /czifi/

Keresés ebben a blogban

2011. július 14., csütörtök

Czifrák András: Velem légy

Hogyha fáj már a csend szorítása
és a némaság torkomat rágja
ha kiáltásom nem hallik még
akkor kell ...hogy velem légy
...((kell) kell hogy velem légy)

Ha a magányból magas falak nőnek
és a félelmek majdnem felőrölnek
Ha feléd nyúlok, de nem foglak még
akkor kell ...hogy velem légy
...((kell) kell hogy velem légy)

Ha sötét árnyak vesznek körbe
és úgy érzem már mindörökre
Ha fényre várok s az éj nem oszlik még
akkor kell ...hogy velem légy
...((kell) kell hogy velem légy)

Ha a szavak már rám találtak
és a hangok szívembe vájtak
és a dal ajkamon útra kész
akkor kell ...hogy velem légy
...((kell) kell hogy velem légy)

 solo

Velem légy, velem fáradj
Velem tűrj, velem lázadj

Velem hidj, velem tagadj
Velem menj, velem maradj

Velem légy, velem  álmodj
Velem égj, velem lángolj

Velem hűlj, velem hevülj
Velem sírj, velem derűlj

Velem szólj, velem hallgass
velem lépj, hogy velem tarthass

míg föld a föld,
és ég az ég
velem légy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése