Én eljönnék

Én eljönnék érted
tisztán, megmosodva,
fürödnék száz
gyöngyöző vízesésben,
csak zöld fűre lépek,
az erdőket járom
és az utakat kutatom.

Milyen hosszú, zöld
kígyó evett meg?
Belein hányódom,
szívódom, verekszem,
hová ürülök?

Kinek hány a hány?
Nekem egy,
Kinek hány, ahány
Nekem egy.

Én elmennék érte,
tisztán megmosodva,
fürödnék száz
gyöngyöző vízesésben,
de
hol a Tisztaság víze,

poros utakon,
véres porban,
porvéresen, utakon botolva
kutatom.

És zöld, sárga, lila,
jajveres kígyók várnak
a dzsungelekben,
rámtátják szájukat.

Rajta!
Verekedni , ököllel odaütni;
Szép szóval sebeket kötözni;
Szép szóval sebeket vágni;
nekidurálni az eget.

Kinek a szíve kővé aszalódik;
Kinek a szíve ponttá zsugorodik;
annak a lelke vassá soványodik;
annak a lelke is málik.

Én eljöttem érted
tisztán megmosdva?
fürödtem száz
gyöngyöző vízesésben?

Jöjj!
fürödjünk száz
gyöngyöző vízesésben;
Jöjj!
megkérjük az esőt ,
hogy a földbe vájja,
hogy a kőbe marja
lábnyomunk, hogy

ha az élet porát prüszkölve
fáradt testünkre
Tisztaság vizet kívánunk
a száz forrást megtaláljuk, mert
megtaláljuk.