Czifrákbandilaka 2012.07.14.

2012.07.14

Egy debreceni polgár Hejcén a naspolyafa árnyékában

Lehetne még!

Újratemetés? Magyarnak lenni?

A Wikipédia nem ismeri a fogalmat. Igazán én sem. Mi is ez az újratemetés, amit most jogászkodtak szét Erdélyben a román hatóságok. Nem engedték be Nyírő József hamvait. Mi is ugrik be az újratemetés kapcsán? Nagy Imrének is volt újratemetése, ahol a jelenlegi Kormányfő még ifjúként mondott beszédet. Nagy Imre hamvait nem kellett hazahozni, mert itthon voltak. Mondjuk nem voplt egyszerű eset, mert meg kellett keresni. Bem apó hamvait hazavitték Lengyelországba, ám nem engedték a földbe helyezni, így "lebeg" miután kitért a keresztény vallásból, muszlimmá vált és török pasaként fejezte be kiemelkedő  pályafutását. Hogy úgy ne mondjuk idegenlégiósként. 

Mi is hát az újratemetés? 

Én azt hiszem politikai demonstráció. Egyfajta elégtétel, "igazságtételi" kegyelet megadás formájában. Szervezett és demonstratív. Hohó. Horthy Miklós újratemetését se feledjem. 

Most megint olyan blamázs ért bennünket Nyírő József - a "székely apostol" - újratemetése kapcsán, mint Sólyom László ex. államfő hídjárata kapcsán, mikor a szlovákok nem engedték be, mert helyben járatták.

Most a románok járatták helyben a székely apostol hamvait szállítókat.

Igen, mi kezdeményezünk ilyenkor és nem hagyják. Mondhatnók pestiesen úgy is, hülyére vesznek minket. Vagy mi csinálunk hülyét magunkból? Hát nagyon úgy tűnik, ez most nem jött be nekünk. Nem hiszem ha az EURÓPA Tanácsban vagy Parlamentben ott méltatlankodnánk, hogy körbe ne röhögnének minket. 

Nem jönnek be nekünk  az ilyen dolgok, úgy tűnik. Magyarország határai ott vannak, ahol a nagyhatalmak kijelölték. Mások fennhatósága, úrsága alatt meg az a táncrend, ahogy az ottani urak döntenek. Ha nem akarnak beengedni minket, nem engednek. Még akkor sem, ha elvileg jogunk lenne rá.

Nemzeti sérelem? Vagy blamázs? Egy biztos, nem egyszerű magyarnak lenni. "Ha gyenge vagy vernek, ha erős kergetnek, én jó uram Isten, nehéz az embernek"

Éppen most Pünkösd előtt beszélgettünk Ádikámmal, hogy ő kicsoda? Hogy ő magyar? Egy ötéves magyar? Igen-igen, mondom neki,  hisz tudod ugye, hogy anya is magyar, apa is magyar. Erzsi nagyi is magyar, Lajos papa is magyar, Márti nagyi is, no meg én is Laci papikád is. Ádi - az ötéves magyar, látom rajta - mélyen belegondol, hát akkor ő is magyar. Hiszen a családban mindenki magyar.

Én már nem is emlékezem mióta tudom, hogy magyar vagyok. Talán amióta eszemet tudom. Mindig is magyarnak tudtam magam, ám hogy ki mondta először, egyáltalán a kérdés hol és miként merült fel számomra? Nem emlékezem. Amióta tudom, mindig így tudom. 

A mi ötéves magyarkánk, már biztosan tudja, hogy ő magyar. Ám ugye jó-e ez? Ha az ember magyar?  Milyen is magyarnak lenni?  Ezt legjobban - ha lehet ilyet mondani - ismerőseim közül a tavaly elhunyt - most lesz "hazatérésének" első éves évfordulója - Czifrák András igaz barátom, barátunk tudta. És nem csak érezte, tette, el is mondta nekünk. 

Kő

Bandi 59. születésnapjára készítették lengyel jóbarátai